Kozma Ferenc

 

1826. szeptember 19-én született a Somogy megyei Sőrnye pusztán. Apja, Kozma Ferenc, földbirtokos és ügyvéd volt Kaposváron. Testvérbátyja Kozma Sándor, későbbi főügyész volt. Középiskolásként –Petőfihez és Jókaihoz hasonlóan – Pápán, a református gimnáziumban tanult. A gimnázium elvégzése után a belovai katonai intézet hallgatója lett. 1843-ban tiszti növendékként lépett be a 6. (varasd-szentgyörgyi) határőr gyalogezredbe. 1845-ben felvették a bécsi nemesi testőrség állományába, mint hadnagy. Mivel hazafias érzelme mindennél erősebb volt, 1848-ban a szabadságharc hírére – lovával együtt – hazaszökött és szeptember 27-én már a XVI. honvéd zászlóaljban találjuk, mint honvéd főhadnagyot. 1849. április 19-én a nagysallói csatában megsebesült. Felgyógyulása után tovább harcolt a Kmetty hadosztályban. A világosi fegyverletétel után bujdosni kényszerült, majd a Fejér megyei Baracskán telepedett le. Megházasodva, felesége – Domokos Judit – birtokán gazdálkodott tovább.

 

1861-től részt vett a megyei közéletben, főszolgabíróvá választották, de az alkotmányos élet megszűntével ismét birtokára vonult vissza. A provizórium alatt a Budai Helytartótanács titkára, majd 1867-től az Földművelésügyi Minisztérium lótenyésztési főosztályának vezetője volt.

 

1868-ban magyar-osztrák vegyes bizottság szállt ki Mezőhegyesre az ingó és ingatlan vagyon számbavételére. A magyar bizottság vezetője Kozma Ferenc volt. 1869. január 1-jén történt Mezőhegyes végleges átadása magyar vezetésbe. Kozma Ferenc azonnal megkezdte a méntelepek ujjászervezését, nevezetesen Bábolnán tiszta arab, Kisbéren telivér angol, Mezőhegyesen és Fogarason többféle kitűnő fajtát hozott be, s e nemes fajokból elárasztotta az országot elsőrendű ménlovakkal. Az eredményeit megtekintő király 1872. májusban, ott helyben kinevezte miniszteri tanácsossá, ezt követte a szent István-rend és több külföldi rendjel. Sikeres működése legfényesebb eredménye volt az 1885. országos kiállításon felmutatott lókiállítás, mely a maga nemében páratlan volt Európában. Kozma legjobb munkatársa Mezőhegyesen Gluzek Gyula igazgató és gróf D'Orsay Olivér ménesparancsnok volt. Minden nyár elején végig szokta járni a ménestelepeket és birtokokat, hogy a méneseket osztályozza és selejtezze, a gazdaságokat elrendezze. Ilyen szemleúton halt meg 1892. július 6-án Mezőhegyesen, ahol az 1898. május 23-án leleplezett, Zala György készítette díszes emlékszobra áll. Emlékszobrot emeltek neki Kisbéren is, Baracskán pedig sírját közadakozásból készült oszlop jelöli.

 

Forrás:http://hu.wikipedia.org