|
Kozma Ferenc
 1826. szeptember 19-én született a Somogy megyei Sõrnye pusztán. Apja, Kozma Ferenc, földbirtokos és ügyvéd volt Kaposváron. Testvérbátyja Kozma Sándor, késõbbi fõügyész volt. Középiskolásként –Petõfihez és Jókaihoz hasonlóan – Pápán, a református gimnáziumban tanult. A gimnázium elvégzése után a belovai katonai intézet hallgatója lett. 1843-ban tiszti növendékként lépett be a 6. (varasd-szentgyörgyi) határõr gyalogezredbe. 1845-ben felvették a bécsi nemesi testõrség állományába, mint hadnagy. Mivel hazafias érzelme mindennél erõsebb volt, 1848-ban a szabadságharc hírére – lovával együtt – hazaszökött és szeptember 27-én már a XVI. honvéd zászlóaljban találjuk, mint honvéd fõhadnagyot. 1849. április 19-én a nagysallói csatában megsebesült. Felgyógyulása után tovább harcolt a Kmetty hadosztályban. A világosi fegyverletétel után bujdosni kényszerült, majd a Fejér megyei Baracskán telepedett le. Megházasodva, felesége – Domokos Judit – birtokán gazdálkodott tovább.
1861-tõl részt vett a megyei közéletben, fõszolgabíróvá választották, de az alkotmányos élet  megszûntével ismét birtokára vonult vissza. A provizórium alatt a Budai Helytartótanács titkára, majd 1867-tõl az Földmûvelésügyi Minisztérium lótenyésztési fõosztályának vezetõje volt.
1868-ban magyar-osztrák vegyes bizottság szállt ki Mezõhegyesre az ingó és ingatlan vagyon számbavételére. A magyar bizottság vezetõje Kozma Ferenc volt. 1869. január 1-jén történt Mezõhegyes végleges átadása magyar vezetésbe. Kozma Ferenc azonnal megkezdte a méntelepek ujjászervezését, nevezetesen Bábolnán tiszta arab, Kisbéren telivér angol, Mezõhegyesen és Fogarason többféle kitûnõ fajtát hozott be, s e nemes fajokból elárasztotta az országot elsõrendû ménlovakkal. Az eredményeit megtekintõ király 1872. májusban, ott helyben kinevezte miniszteri tanácsossá, ezt követte a szent István-rend és több külföldi rendjel. Sikeres mûködése legfényesebb eredménye volt az 1885. országos kiállításon felmutatott lókiállítás, mely a  maga nemében páratlan volt Európában. Kozma legjobb munkatársa Mezõhegyesen Gluzek Gyula igazgató és gróf D'Orsay Olivér ménesparancsnok volt. Minden nyár elején végig szokta járni a ménestelepeket és birtokokat, hogy a méneseket osztályozza és selejtezze, a gazdaságokat elrendezze. Ilyen szemleúton halt meg 1892. július 6-án Mezõhegyesen, ahol az 1898. május 23-án leleplezett, Zala György készítette díszes emlékszobra áll. Emlékszobrot emeltek neki Kisbéren is, Baracskán pedig sírját közadakozásból készült oszlop jelöli.
Forrás:http://hu.wikipedia.org
|
Friss híreink
